Nobukta (versek)
Tavaszi ébredés
Ocsenás Gábor
Behúzódott a fotel mélyébe,
Mint egy hátrahagyott kacat,
Melyet kibontottak dobozából,
Majd félrelöktek.
Meztelenül felhúzott térdekkel ült
Lelke rezdüléseinek cafatjai közt
Hol gondolatai ezerrel cikáztak
A hajnal felbukkanó pírjában.
Lepattant kedvese árnyképe,
Megannyi nyár és tél öröme,
Csodálatos őszök színei
Keringőztek, szalon zenére.
Pár órája még egyben volt a világ,
De a büszkeség, a szépség fegyvere
Kevés volt fenntartani
A tavaszi virágzást.
Elég volt egyetlen mondat,
Egy kósza gondolat,
És a gondosan elkészített ördöglakat
Szétnyílt, akár a műanyag játékbilincs.
Az ok és okozatot kutatva
Fuldokolva a vádak és vágyak sodrában
Kimerülve, mély álomba
Sírta magát.
Ébredése könnyű és vidám volt.
Megtépázott énjét felöltöztette, majd
A tavaszi napfénybe vetette magát.
Az újjászületés elkezdődött.
További képek megtekintése
Szólj hozzá a cikkhez!
Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
