Nobukta (versek)

Most már nélkülem

Toboz Lilla















Miért hittem azt, hogy te sosem mondasz nemet,
és hogy sosem lesz olyan, hogy hiába kereslek.
Tudtam, hogy féltél, hogy csalódok,
a jelenemben bizony csak ámulok.
Én azt hittem, hogy megtörve ballagsz majd jó lelkűségeddel a 
világot jelentő kiszáradt Óceán peremén.
S most? Néma szavakkal elfutsz gyáván a gyors kiutat jelentő ingatag fahíd mentén.
Ott hagyva engem a rémisztő szakadék torkánál
S az óta többre becsülöm a semmit a "barátságnál"
Nem kérek semmit, csak hogy éld az életed
(mostmárnélkülem) azt a rémisztő semmiséged.
 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu