Nobukta (versek)
Téli emlék
Ocsenás Gábor







Tegnap Miskolcon a februári hideg

a fő utcán könnyezte szemem,

de a metsző szélen is átsüvöltve

egy dalt dúdolt a szívem.

 

Hozzád siettem épp, a Szinva felé,

lelkemben víg, könnyed szólamok,

és akkor a kockakőre fagyott köd

megzabolázta a dallamot.

 

Csillogó hópihék ördögi tánca

fehér lepedőt terített elém,

az avasi templom harangjátékát

messzire sodorta a támadó tél.

 

Este a szűz hóban, a ránctalan tájon

messziről szikrázik két fagyott lábnyom,

az egyik a tied, a másikat én hagytam

emlékül a télnek, és egy dúdolt dalnak. 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu