Nobukta (versek)
A hazugság igaz íze,

Ocsenás Gábor
Valentin napra















A hajnali nap felkelő fényei
kényelmesen, kacagva törtek be
a felületesen lehúzott függöny résein át,
mikor megpillantottalak
szemeidből alig tűnő álom
mosolyával a hálószoba tükrében.
 
 
Kócos hajad, arcod körül repkedve is
elbűvölte szívemet, hisz a bennem égő lángot
ámor nem a sminkes nappalok fényében gyújtotta.
A lengén székre dobott pongyolád redőit
gondosan megszámoltam, és egy szellő halk fuvallatánál
csendesebben hátad mögé lopakodtam.
 
 
Meztelen tested hirtelen átkaroltam és füledbe suttogtam
a világ legtermészetesebb kérdését. Szeretsz?
Hirtelen fejed hátrafordítottad, s mélyen a szemembe néztél.
Nem! Nem szeretlek! Kiáltottad, de lúdbőrös derekadon kezeim
megérezték a hazugság igaz ízét. 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu