Nobukta (versek)
Hajnali járat
Ocsenás Gábor
















Az ablaküveg elérhetetlen oldalán
Kövér esőcseppek táncoltak
A vállig érő felhős égbolt alján, mikor
A buszmegálló csontig szívott csikkeinek
Hegycsúcsán megpillantottalak.
Hiába rohantál, az ajtók záródtak
A sofőr kéjesen vigyorgott, és én
Az orrommal egy szívet rajzoltam neked párából
Empátiából, vagy csak úgy, vigaszul
Esetleg a tömeg nekinyomott az üvegnek
És köztudott, hogy orral könnyű szívet rajzolni
Talán, mert a szürkeség megszépített, s lehet
Régen rajzoltam szívet
A vízpöttyök megszűrték arcodat, de
Ma is tisztán látom mosolyod, ahogy
Kacagtál a tejhatalmúra, sírás és méreg helyett, hisz
Biztosan észrevetted a SZÍVET
Egy hajnali járat ablakán. 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu