Nobukta (versek)
Nagy Lászlótól
illés Adrienn

:::

mert megrekedhetünk, foroghatunk, vagy pöröghetünk

zárhatunk ajtókat, döngethetünk kapukat

hiába…


mind csak hiába

és félhetünk, vagy éppen félthetünk

és érezhetjük úgy, hogy értelmetlen…

mondhatjuk, hogy szeretnénk másképp, s ráfoghatjuk az életre, hogy másképp nem lehet

állhatunk dermedten a jelenben, morfondírozva a múlton, kapaszkodókat keresve

és retteghetünk az estéktől, a reggelektől, elbújhatunk a jövőtől…

láthatunk reményt a jobbra…

kaphatunk pofonokat, melyek mindezt szétverik…

és minden halad előre velünk, vagy nélkülünk

hiszen minden szerep eljátszódik egyszer

lehetünk szerep, lehetünk egy oldalvágánya a nagy előremenetelésnek

félhetünk, hogy senkit meg ne bántson a mi reményünk, senkit meg ne riasszon, amit lát bennünk..

félhetünk egész életen át..

élhetünk így..

és állhatunk követelődzve, dacosan, húrokat feszegetve

akár…

mondhatjuk, nem mi döntünk, hagyva, sodorjon a szél

talán

és foghatjuk a másik kezét, elszoríthatjuk, meg se moccanjon benne a vér

tehetünk aranypántot a szívére

Illés Adrienn

Nagy László: Táncbéli tánc- szók                     I

Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék

Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.

Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!

              II
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék

Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek

Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát

Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!

Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is

Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva

Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!

           III

Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban

Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig

Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig

             IV

Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok

Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnaknak se tartsa meg

Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen a lakhelye
Égjen el a tüdeje

             V
Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilazok eget, földet

És akit én megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom

Én sohase szomorítom 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu