Nobukta (versek)
Alig múlt el
Serfőző Attila


















Nem leszel örökké magad,
 
még újra betakarlak.
 
Együtt légezünk a nagy ég alatt:
 
sietek, mert szeretni akarlak.
 
 
 
Hozzád tuszkol az isteni erő,
 
markollak, alakod lebben:
 
sejtemben feszül a remegés,
 
átjár , mint egykor közeledben.
 
 
 
Vársz rám? Nyelved tövén csókollak,
 
hímségem öledbe tapad,
 
vérem véredbe karol,
 
sietek, még  szeretni akarlak. 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu