Nobukta (versek)
Alig múlt el
Serfőző Attila
Nem leszel örökké magad,
még újra betakarlak.
Együtt légezünk a nagy ég alatt:
sietek, mert szeretni akarlak.
Hozzád tuszkol az isteni erő,
markollak, alakod lebben:
sejtemben feszül a remegés,
átjár , mint egykor közeledben.
Vársz rám? Nyelved tövén csókollak,
hímségem öledbe tapad,
vérem véredbe karol,
További képek megtekintése
Szólj hozzá a cikkhez!
Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
