Nobukta (versek)
Dulcinea
Serfőző Attila
Felkönyökölt az elviselhetetlen.
..,. innentől nélküled dorgál a fény,
somolygó pipacs e fura végtelen,
nyaklottan sóhajt a tüdőm helyén.
Mártogatom szűk illatod,
lomha percek közé fektetlek,
ma halkan lohol a távol,
( a könyvtárszobából )
További képek megtekintése
Szólj hozzá a cikkhez!
Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
