Nobukta (versek)
Kútágas
Serfőző Attila
 
 
Soká magyaráztam a mának.
 
mondatod, ami összefűz veled,
 
hiszen csak annyim vagy, mint
 
ajkamba szippantott lélegzeted.
 
 
 
Fénytelen magány pirlik mögénk
 
körmöket húzva...
 
összeborulva hallgatom a
 
csöppnyi erényt,
 
élni akaró terhed,
 
hogy nem felejted a "nélkülem minek" 
 
fosztott semmit.
 
/A hit nem fakul./
 
 
 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu