Nobukta (versek)
Kútágas
Serfőző Attila
Soká magyaráztam a mának.
mondatod, ami összefűz veled,
hiszen csak annyim vagy, mint
ajkamba szippantott lélegzeted.
Fénytelen magány pirlik mögénk
körmöket húzva...
összeborulva hallgatom a
csöppnyi erényt,
élni akaró terhed,
hogy nem felejted a "nélkülem minek"
fosztott semmit.
/A hit nem fakul./
További képek megtekintése
Szólj hozzá a cikkhez!
Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
