Hatalmas szomorúfűz
Földet ölelő ágai
Komoran guggolnak
A nyéki tópart
Bús vizének öblénél
Szívem a fűz alá ül
Kezeit félénken kinyújtva
Simogatva törli le az ágakról
A tél hátrahagyott leheletét
A domboldal mosolygó hajlatán
Árnyékot vet a tavasz íze
A felhőket áttörő napfényben
Sóhajtó szellő nádast remegtet
Fodros szoknyát ölt a víztükör
Ketten kacagunk a tájra
A fűz és én