Ocsenás Gábor
A piros cetlis ház előtt
tíz és tizenegy között mikor a
szomszéd néni
a sarki boltból hazafelé tartott
megállt s gurulós kocsiját a járdán
hagyva nyolc lépcsőfokot
leküzdve botját a bejárati
ajtó mellé támasztva a lépcsőkorlátban
megkapaszkodva becsöngetett a lakásba
majd egy műanyag szatyrot a küszöbre tett
és hátralépett hogy az ajtótól
legalább két méterre kerüljön
ahogy azt a tiszti főorvostól hallotta
a televízióból minden nap
úgy tizenegy körül és ez a legfőbb
napirendjévé vált s ezért igyekezett
a bevásárlással is mert tudta ha elmulasztja
a fő járvány híreket nem értesül
a legfontosabb dolgokról hogy a
nyugdíjakat emelik e vagy hány új fertőzött
lett egyiknapról a másikra
mennyien haltak meg huszonnégy óra alatt
mi van az idősek otthonában
hogy bírják az orvosok és az ápolók
és mi van a világ többi részén
az ilyen embert próbáló nehéz
időkben melyet a megélt nyolcvannyolc
évben soha nem tapasztalt majd az ajtó
nyílásakor óvatosan két lépcsőfokot
hátralépett a korlátot biztonságosan
átölelve de” szálfaegyenesen”
mélyen az ajtóban megjelenő
fiatalember szemébe nézve csak annyit
mondott hoztam banánt
meg egy kis narancsot a főorvos úrnak
és remélem a jövő héten már mehet dolgozni
de mielőtt a fogságba esett belgyógyász
válaszolhatott volna Erzsike néni
már a gurulóst markolta s „elsietett”
korának és lelkének megfelelően
hiszen dolga volt.
Behúztam a függönyt szemem sarkát
rendbe tettem az órára nézve tudtam
További képek megtekintése
Szólj hozzá a cikkhez!
Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
