Nobukta (versek)

Ocsenás Gábor

A piros cetlis ház

A piros cetlis ház előtt

tíz és tizenegy  között mikor a

szomszéd néni

 a sarki boltból hazafelé tartott

megállt s  gurulós kocsiját a járdán

hagyva nyolc lépcsőfokot

 leküzdve  botját a bejárati

 ajtó mellé támasztva a lépcsőkorlátban

megkapaszkodva becsöngetett a lakásba

majd egy műanyag szatyrot a küszöbre tett

és hátralépett hogy az ajtótól

 legalább  két méterre kerüljön

 ahogy azt a tiszti főorvostól hallotta

 a televízióból  minden nap

úgy tizenegy körül és ez a legfőbb

napirendjévé  vált s ezért igyekezett

 a bevásárlással is mert tudta ha elmulasztja

a fő járvány  híreket nem értesül

a legfontosabb dolgokról hogy a

nyugdíjakat emelik e vagy hány új fertőzött

lett egyiknapról a másikra

 mennyien haltak meg huszonnégy óra alatt

mi van az idősek otthonában

 hogy bírják az orvosok és az ápolók

és mi van a világ többi részén

az ilyen embert próbáló nehéz

időkben melyet a megélt nyolcvannyolc

évben soha nem tapasztalt majd az ajtó

nyílásakor óvatosan két lépcsőfokot

 hátralépett a korlátot biztonságosan

átölelve  de” szálfaegyenesen”

 mélyen az ajtóban megjelenő

fiatalember szemébe nézve csak annyit

mondott hoztam banánt

 meg egy kis narancsot a főorvos úrnak

és remélem a jövő héten már mehet dolgozni

de mielőtt a fogságba esett belgyógyász

válaszolhatott volna Erzsike néni

már a gurulóst markolta s „elsietett”

korának és lelkének megfelelően

hiszen dolga volt.

Behúztam a függönyt szemem sarkát

rendbe tettem az órára nézve tudtam

a szomszéd néni hazaér. 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu