APÁM EMLÉKÉRE
(Karácsony)
Egy megsárgult
Fénykép
A fiók alján lakott
Szégyenemre rég ott
Porosodhatott
Két fiatal
Férfi
Bátran néz
Előre
Szemükből látszik
Bíznak a
A jövőben
Apám a karácsonyt
Alig érhette
Szilveszteri temetése beégett
Szívembe
A rák megette a
Vasat
Elvitte pár hónap
Alatt
Kínok szenvedések
Után
Megváltásként jött
Értre a halál
Egy pillanat és férfi
Lettem
Pedig húsz sem
Voltam még
Ő negyvenhárom gyertyát
Fújt
Emlékemben ma is
Ég
Nem szólt soha nem
Fenyített
De szemével ha néha
Intett
Mindig tudtam hol a
Helyem
Mi az igaz és mi a
Nem
Tőle tudom mi a
Zene
Az olvasás víg
Öröme
Mi kell a gulyás
Levesbe
A lecsó miért nagy
Kedvence
Hogy ismerjem az
Igazat
És hamar fel a
Hamisat
Mi a fönn és mi a
Lenn
Hiszem így volt talán
Nem
Egyet tudok nem
Szépítem
A könnyem folyik ha
Ránézem
A feldíszített fenyőre
És APÁM örök
Emlékére