Nobukta (versek)
Téli emlék
Írta: Ocsenás Gábor
Tegnap Miskolcon a februári hideg
 
a fő utcán könnyezte szemem,
 
de a metsző szélen is átsüvöltve
 
egy dalt dúdolt a szívem.
 
 
 
 
  
Hozzád siettem épp, a Szinva felé,
 
lelkemben víg, könnyed szólamok,
 
és akkor a kockakőre fagyott köd
 
megzabolázta a dallamot.
 
 
 
Csillogó hópihék ördögi tánca
 
fehér lepedőt terített elém,
 
az avasi templom harangjátékát
 
messzire sodorta a támadó tél.
 
 
 
Este a szűz hóban, a ránctalan tájon
 
messziről szikrázik két fagyott lábnyom,
 
az egyik a tied, a másikat én hagytam
 
emlékül a télnek, és egy dúdolt dalnak 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu