Nobukta (versek)
A BÁTOR NYUSZI
Ocsenás Gábor









Kerek erdő közepében,
Forrás mellett, kint a réten,
Örömben és szeretetben
Élt sok vidám tapsifüles.
 
A napjaik gyorsan teltek,
Táncoltak és énekeltek,
Játszottak és hancúroztak,
Boldogok és vígak voltak.
 
Volt közöttük egy fiú nyuszi,
Kit úgy hívtak, Gyuszi Nyuszi.
Ritkán játszott, nem énekelt,
Állandóan csak kesergett.
 
Csúfolták is: „Gyáva! Gyáva!
Bátortalan mihasznája!”
Bokor alján sírt, pihegett,
Egyfolytában csak reszketett.
 
Falevelek rezzenése,
Esőszemek csepergése,
Gyuszit úgy megijesztette,
Egész nap félt őkegyelme.
 
Félt a hótól, félt a széltől,
Villámlástól, égzengéstől.
Hegyen, völgyön, réten fut át,
Űzött vadként, se hall, se lát.
 
Ám nem bírta Gyuszi lába,
Jól elfáradt a kis gyáva.
Tisztás szélén siránkozott,
Majd hangosan gondolkozott:
 
„Miért vagyok ilyen gyáva?
Anyámasszony katonája!
Úgy szeretnék bátor lenni,
Játszani, és jót nevetni!”
 
A fohászt egy tündér hallja,
Ott is terem és már mondja:
„Ne félj semmit, figyelj rám jól!”
Hangja lágyan, biztatva szól.
  
Idefigyelj, pici nyuszi!
Mától neved: Bátor Gyuszi!
Te leszel a legbátrabb nyúl,
Ki élen jár és nem hátul!”
 
A tündér, ahogy kimondta,
El is tűnt ő azon nyomban.
Az égen egy szép szivárvány
Jelezte, hogy már tovaszáll.
 
A kis Gyuszi úgy megijedt,
Még félni is elfelejtett.
Csak dörzsölte a két szemét,
De nem látta a jó tündért.
 
„Én vagyok a bátor nyuszi!”-
Kiabálta vígan Gyuszi.
Futott, futott, s meg sem állt,
Míg a rétre visszatalált.
 
A tisztásra visszatérve,
Felugrott egy nagy fatönkre.
Kurjantott egy hatalmasat,
Erdők népe összeszaladt
 
„Én vagyok a bátor nyuszi!
Nevem mától: Bátor Gyuszi!
Nem félek a farkastól sem,
Ha idejön, én megeszem.”
 
Zeng az erdő, zeng a nagy rét,
Kinevetik nagyon szegényt.
Meghibbant a gyáva Gyuszi!?
Hasát fogja a sok nyuszi.
 
A farkas a lármát hallva,
Odarohan tüstént, nyomban.
„Hol van az a bátor jószág?
Hadd egyem meg a nemjóját!”
 
A nyulacskák menekültek,
Futottak, majd elrejtőztek.
Bokrok alatt meglapulva,
Reszkettek ők meghúzódva.
 
A hős félve, ledermedve,
Állt a törzsön nagy remegve.
A farkasnak szája tátva,
Rohan Gyuszi irányába.
 
„Én vagyok a bátor nyuszi!”
-félelmében ordít Gyuszi.
Menekülne, jaj, késő már,
Nem tud merre, bizony nagy kár.
 
Úgy megijedt szegény pára,
Hogy felugrott egy faágra.
A farkas csak meglepve állt,
Nem találta a nyuszikát.
 
Az ág ekkor nagyot reccsent,
Letört, s ő nagyot nyekkent.
Rá a farkas nagy fejére,
Csillagot lát őfelsége!
 
Égszakadás, földindulás,
„Menekülök, itt a vadász.”
Fut a farkas, elmenekül,
Sok nyúl szíve most felderül.
 
Előbújnak most a nyuszik,
Ünneplik a bátor Gyuszit.
„Te vagy a hős, a bátor nyúl!”
Harsogják ők szinte vadul.
 
„Éljen a hős nyuszi, Gyuszi!
Tényleg ő a bátor nyuszi!”
Vállukra veszik, éltetik,
Vezérüknek kinevezik.
 
Kerek erdő közepében,
Forrás mellett, lent a réten,
Szájról szájra száll a nóta:
„Élt egy bátor, hős nyulacska!”

 


További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.




© 2010 miskolciharsona.hu