Kemény hideg sötét éjszakában

A fagy a friss hó birodalmában

Az üvöltő szelek táncában

Egy bezárt templom ajtó

Szélvédőjében meghúzódva

Keresem a málló idő pillanatképeit

Összekuporodva sálam a szám elé

Kanyarítva belsőm izzó leheletével

Párásítom a levegőt és a fagyot emlékek

Jégdaráit mélyen beszívom

Ziháló tüdöm örvénylő sejttengerébe

Verejtékező homlokom barázdáiban

A mínuszok haláltáncot járnak

Hiszen maradék belső tüzem

Lázként támad a betolakodó Lidércre

Elűzve sziszifuszi munkával

De jóleső fityiszt mutatva

A ritkán tapasztalt mély csend

A templomkert fáinak bokrainak

Árnyképei a szél borzoló szárnyaitól

Néha rémképeket tolnak felém

A lassan kifulladó év történeteiből

 A hazugság igazság

A mit miért bárgyúság

Szemen köpött vallomás kéjes árulás

Hamis eskük fellegvára a hit tiprása

Edzi lelkem rozsdásodó kapuját

Rázkódó vállam energia kisülése

Összeharapott szám csöpögő vére

Piros színnel jelzi nem békülhet a lélek

A konstans ármány a hamisság

Rothadó szavától még igy

 Karácsonykor sem

Csodák ritkán történnek

De történnek

Szent este megnyílt az ajtó és

Jóleső meleg fény áradt felém

Olyan erővel hogy térdre borulva

Sodródtam az oltár elé hópiheként

 Az oltárból egy szem kacsintott rám

Majd érces hangon csak ennyit mondott:

Ne törd a fejed

Ezerszer és ezeregyszer kérdezz

Egyszer megtéved majd

A lejtő aljához érve

És ajka igazra vált

Mert onnan már csak

Felfele van hozzám

Legalább karácsonykor hidd fiam

Bölcsen

Az igaz szó erejét

  A megváltó születését

Szeretetem végtelenjét

A Boldog Békés Karácsony

Jelenét! 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.