Régen mikor még ágyúcsövek

Rikoltoztak és a HALÁL aratott

A lövészárkok mélyén

A katonák vérükkel karcoltak

Piros fenyőfát a fagyott hóba

Vagy az árok jégbefagyott falára

KARÁCSONYKOR

 

A kétnapos tűzszünetben

Jobb és baloldalon állók

Reménykedve tápászkodtak fel

A pokol szunnyadó bugyrából

Friss levegő után kutatva

A felszín felkelő NAP fényének

Csodavárásában

 

Aztán eltelt sok- sok év

És a BÉKE jelszavával nem a

Testre a LÉLEKRE irányult immár

A golyózápor és a legmodernebb

Fegyverek teljes arzenálja

Hol jobbról és balról gyalázva

A vágyott harmóniát

 

Lőttek jobbról és balról

Nem gondolva arra hogy a

Hamis lövedékek vagy az ÉN

Diktatúrája megkérdőjelezhetetlen

Igazsága nem csak a lelket

A testet is hadirokkanttá teheti

Akár egy éles lövedék

 

És akkor jött egy ember Ki

Halkan csak ennyit mondott:

 

EMBEREK

KARÁCSONY VAN!

A béke a szeretet ünnepe

Jézus megszületett

Ideje a lövészárkokat betemetni

Lelkünket a bölcsesség ékével

Feldíszíteni ma és MINDÖRÖKKÉ! 

További képek megtekintése

Szólj hozzá a cikkhez!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.